Nekem ez a jatek nem tetszik. Szerintem nincs hangulata. Nem rossz, meg nem is jo, hanem semmilyen. A fohos nem szimpatikus. Sot, kifjezetten megcsapni valo. A szinkron hang borzaszto (az a beleeroltetett nyugottsag rettenetesen irritalo, az a : "Hallod! Erotikus a hangod .... bassza a fulem" tipus) Az elejen amikor kiszall a kadbol valami rohejes, total groteszk karaktert latunk. Az iranyitas kontrollerrel szerintem nem az igazi. (nincs oldalazas hanem helyette egy 45 fokos fordulas). Kb. az az erzes, mint amikor az eurotruck szimulatorban egy hosszu nyergessel be akarunk tolatni valahova. Kecses mint egy elefant. A grafika szarra van szaturalva es emelett rongya kontrasztolva. Izlestelen, giccses, gejl es koderszinekben pompazik az egesz. Kifejezetten rondanak erzem a tultolt ao miatt, amitol olyan mintha az ember az urben lenne. Ami arnyek az fekete mint az ordog segglyuka (a 2. witcher is hasonlo volt). Az animacios rendszertol se dobtam hatast. Bar a karakter nem keccsel (sokat) , de egy 2015-os jatektol nem azt varna az ember ha nekimegy valaminek akkor a karakter egyhelyben jar vagy fut. Ilyet mar 10 eve is kirohogtunk mert nagyon igenytelen es tre. A hangok rendben vannak, de az a nyalas, gyurukuras "kelta" nyenyereszes nekem soha nem jott be. szoval kinyomtam az elso 5 percben a fenebe (tudom, a fantasy marhasagokhoz ez illik, de nem. Lehette volna normalis zenet is irni hozza). Szerintem erosen tulertekelt jatek, kb. mint ps-en a horizon. A magyar nyelv viszont pozitiv es respect erte. Egy hulye celebunket idezve: "...nekem nem jott at..." Gfx 6/10 Sfx 6/10 Music 2/10 Gameplay 4/10 A f@szom 93% nem ez (metacritic). Azert kapjunk mar a fejunkhoz basz....

Bizonyára az én hibám, hogy nem adtam neki több időt és esélyt, de meggyőződésem, hogy rengeteget számít az első benyomás. Hosszú és nyögvenyelős intro után a cutscene, ahol nem is titkoltan a hölgy bájaival akarják eladni a értelmezhetetlen fost, majd az első általam végezhető tevékenység: witcher érzékeiddel találd meg a terem kulcsát. Ez volt az első úgynevezett naelmentekanyátokba momentum. Jön a tutorial, oké. Tovább. Ostoba szövegekkel telerakott cutscene-k bámulását valami egészen elképesztően gagyi "fight" szakítja meg. Oké, tovább. Lovaglás. Egy vicc. Oké, tovább. Fogadó. Ostoba szövegekkel megpakolt cutscene, 20 mondatban elmondva az 5 szavas info. Első szembesülés a menürendszer kritikán aluliságával. Oké, tovább. Fogadóból ki, bunyó. Rádöbbenés, hogy totál elfelejtettem mindent a tutorialból - volt rá idő, basszus. Beállítások, info megnéz, elképesztően gagyi "fight" Na, itt röppent a kukába ez a túlhájpolt fostalicska.

Senki:Tökéletes játék nem létezik! CD Projekt Red: Fogd meg a söröm!

kurva jo bazdmeg

unalmas

"Jussát várja a Vaják.."

space simulator

sajnos nem tudom ajánlani egyenlőre a játékot,nem menti el a játékmenetet,manuálisan sem,automatikusan sem. Addig sem tudtam eljutni,hogy a grafikai beállításaimlegalább megmaradjanak,amint újra indítom a játékot,elveszik minden,a mentésekhez újra sem kell indítanom,amint kilépek a játékmenetből,törlődnek.A játékot 2x telepítettem újra,a hiba fennáll.

Igazán látszik, hogy a CD Project nem egy amerikai cég. Ugyanis fontos számukra, hogy milyen terméket is adnak ki a kezük közül. Pedig az első rész készületekor néha elég rendesen rezgett a léc, hogy egyáltalán elkészül a játék. Tehát nincsenek elszállva maguktól. Pedig nyugodtan megtehetnék, mert ebben az alkotásban annyi tartalom van, hogy akár hónapokig leköt. A megbízások elég változatosak, még a szörnyvadász küldetések is, nem csak annyiban merülnek ki, hogy: öld meg, hozd el a fejét! Élvezetes minden mozzanata a játéknak, újra és újra késztetést érez az ember, hogy ismét elővegye. Egyedüli játék amit legnehezebb fokozaton is élveztem, mert itt bizony nem csak annyiban merül ki a nehézségi szint, hogy az ellenfél több életerőt kap, meg több sebzést... minden csata előtt fel kell készülj... és itt mutatkozik meg a játék legnagyobb dobása. Szerintem. Megélezed a kardod. Növényeket szedsz, hogy olajat vagy főzetet készíts a kardodra, vagy magadnak valami gyógyfőzetet. Ezt az előkészületet hatalmas hangulat lengi körül, csakúgy mint az egész játékot, a környezetet. Az érzelmeidet is próbára teszi majd a játék, nekem nem egyszer volt, hogy rosszul döntöttem egy adott feladatnál és utána rossz lett a végkifejlet amitől én is kissé rosszul éreztem magam. Mert bizony itt nincs jó meg rossz. Ez a világ szürke. Előtérben vannak az érdekek, itt senki nem játssza el a megmentőt. Ha belegondolunk, sokkal jobban hasonlít a Witcher világa a miénkhez.

Legszívesebben nem ajánlanám senkinek, mert ezután a legtöbb játék csalódás. Jól megmutatja, hogy milyennek kéne lennie egy játéknak manapság.

Remekmű!

Jó játék csak sok a duma. Nem lehet kikapcsolni ezt a rengeteg párbeszédet? Több a blabla mint a játék...!

Most ötezer soron keresztül zenghetném a játék epikusságát, de egyszerűbb annyit mondani, hogy majdnem tökéletes. Nehéz rajta fogást találni, szóval nem is keresgélek. Ez a minőségi történetmesélés, atmoszférateremtés. Mindenképp az év egyik legjobb alkotása.

Egyetlen negatívuma van a játéknak, hogy nem tudod elfelejteni, és megcsodálni újra "elsőnek" a világot. Demens koromban kérlek mutassátok meg újra ezt nekem.

Figyelj... Nem kell, hát akkor nem kell. De ha szomorú és fájdalmas életed lesz akkor ne merd a világot okolni.

Egen ! Értékelésem: Grafika: 5/5* Játékélmény: 5/5* Hangzások: 5/5

Jobb, mint az első rész. Sokkal jobb, mint a második. Elképesztő, hogy mit hoztak ki belőle. Hatalmas bejárható területek, rengeteg küldetés. A mesevilágos rész állati! :D A drogot árusító kis gyufaárus lány, a saturészeg Farkas a piroskából, az öngyilkos Aranyhaj... Megért minden egyes forintot! Érdemes megvenni, mert nem fogjátok megbánni! :)

Nagyon rövid fősztori. Egyébként nagyon jó

A mestermunka iránti tiszteletből kétszer is megvettem. Azt hiszem ez mindent elmond :)

Nagyon jó játékélmény és szép a textúrája.

A CD Projekt RED abban a kiváltságos helyzetben van, hogy a saját feje után mehet, munkájába nem szól bele senki és ez nagyon is jól látszik a játékukon. A lengyel CD Projekt Red nem ad ki évente új, komolyabb programot, alkotásaiba apait és anyait beleadva igyekszik olyan virtuális világokat megteremtve elkápráztatni a kalandozó kedvű játékosokat, amikre azután évek elteltével is szívesen emlékezünk vissza. A regényekből építkező The Witcher-széria pontosan ilyen: már az első rész is nagy visszhangot váltott ki PC-n, aminek sikereit a második epizód is megismételte, azonban a harmadik, a trilógiát befejező fejezet minden korábbinál nagyobb figyelmet kapott az előzetes verziók lenyűgöző mivolta miatt. Az előzményekkel korábban már ismerkedő PC-tulajdonosok a mentéseiket áthozhatják, addig a friss játékosok minden géptípuson új eredményeket hozhatnak létre. Nem kell nagy dolgokra gondolni: egy játékbeli karakter kérdéseire válaszolva megfelelő módon alakul a világ történelme. (Hasonló ez a legutóbbi Dragon Age megoldásához, csak itt játékon belül, míg ott előre, egy weboldalon lehetett összerakni a világ alakulásának darabkáit.) Ebben a történetben nincsenek klasszikus jók és rosszak. Vagyis vannak, de jóval árnyaltabb a kép, mint általában. Minden oldal a maga igazát hajtogatja, azért harcol egy bizonyos cél érdekében, miközben pedig az ármánykodások és intrikák zajlanak, királyok hullnak el, hogy a vérük áztatta földből új hősök és gonosztevők emelkedjenek ki. Nilfgaard szinte mindenhova betette a lábát, a háborúk által vörösre festett égen pedig a Vad Falka vágtat, ezzel megfagyasztva a vért az emberekben. A korábban bekövetkezett kataklizma, az Együttállás következtében szörnyek járják az utakat, mitikus lények lakták be az erdőket, barlangokat, egykoron városokként létező romhalmazokat, az Örök Tűz képviseletében pedig emberek üldözik a számkivetetteket, boszorkányokat. A Farkas iskolának legendás harcosa, az utolsó witcherek egyike Ríviai Geralt, aki Ciri, a fajtájából való leány után kutat, elvégre ő lehet a kulcsa mindennek, őt keresi a rémületes Vad Falka is, hogy ahol a félelmetes lovasok felbukkannak, ott pusztulás maradjon csak. Bár az első órákban (sőt még egy jó darabig) nem érezzük magunkat legyőzhetetlen hősnek, a folyamatos fejlődés, a harcok és küldetések után kapott XP hatására egyre hatásosabb trükköket bevető Geralt bőrébe bújva eljön az idő, mikor nagyobb harci kedvvel szállunk szembe a sok esetben emberfeletti hatalommal rendelkező ellenfelekkel. Az utakon banditák lesnek ránk, az Örök Tűz képviselőivel rendre meggyűlik a bajunk, a kísértetek, emberszabású és legendák szülte szörnyetegek pedig minden sötét sarokban ott várnak ránk. Micsoda szerencse, hogy emberünk egy acél- és egy ezüstkarddal mindegyik életét el tudja venni, ráadásul ott vannak mágikus rúnái is, amelyekkel kisebb varázslatokra is képes. Nem utolsó sorban az alkímiával segítő főzeteket készíthetünk, a kovácsok pedig páncélzatunkért és fegyvereinkért felelnek. A The Witcher 3: Wild Hunt rendszere rengeteget fejlődött az előzmények óta. A harcok olajozottabbak, életszerűbbek, a térképen egyértelműen vannak elhelyezve a lényeges helyszínek, a barangolást lóháton, gyalogosan, csónakba ülve és gyorsutazva is lehetőségünk van megtenni. A mechanika még mindig komplex, ám nem túlbonyolított, hanem teljesen felhasználóbarát és logikus, aminek köszönhetően már semmibe nem keveredünk bele, mindent egyből megértünk, a játékmenet pedig tesz arról, hogy élvezzük is a nagy utazást. Itt még érdemes megemlíteni a program fontos elemeként betett kártyajátékot (gwent) – sokat elmond, hogy ilyesmit külön megvásárolható produktumként szoktak kiadni, ám a Witcherhez ez most tartozék. Az alapsztori ugyan nem túl nyakatekert, elvégre szinte végig a Ciri utáni keresés és kutatás kerül a középpontba, tulajdonképpen nem is a körítésen van a hangsúly, az csak a köntös, ami alatt egy igazi csoda lapul. Geralttal hatalmas, teljesen nyitott vidékeket járhatunk be, ősi romokat fedezhetünk fel, elképesztő méretekkel rendelkező nagyvárosokat ismerhetünk meg, az eközben állandóan érkező információk, újabb és újabb küldetések pedig rengeteg izgalmas pillanatot nyújtanak. Egy tragédiákon túljutott család, egy szerelmi dráma ugyanúgy része a szerteágazó, rengeteg szálon futó történésnek, mint mondjuk az, hogy megnézzük egy dal előadását, kivegyük a részünk egy színpadi darabban, vagy együtt ünnepeljünk egy nemesi famíliával. Millió pillanatban hisszük azt, hogy ennél tovább már nem lehet fokozni az élményt, de minduntalan tévedünk a végjáték elérkezéséig. Számomra ez az ami zseniálissá teszi ezt a részt. Legyen elég annyi, hogy a Wild Hunt nem butult, hanem fejlődött a korábbiakban tapasztaltakhoz képest. Döntéseinknek ezúttal is súlyuk van, sokszor életek múlhatnak azon, mire és hogyan reagálunk, milyen módon keressük a megoldást. Olyan nagyszabású jelenetek kerültek a Wild Huntba, amikről álmodni sem mertünk volna. Nem elég, hogy a szereplők tele vannak élettel a fantasztikus grafikai megvalósításnak (azok az arcok…!) és a remek szinkronmunkának köszönhetően, de a forgatókönyv is csillagos ötöst érdemelne. A párbeszédek nem unalmasak, sőt kifejezetten érdekfeszítők, a történeti szálak pedig 99 százalékban olyanra sikeredtek, amitől az állunkat keressük a földön. Egy-egy visszaemlékezésben Ciri felett kapjuk meg az irányítást, Yennefer mellett múltat idézünk, vagy éppen halottakkal beszélgetünk (igazi lúdbőrös pillanat), ám a magányos felfedezés is rejt magában monumentális jeleneteket. Elég a szimpla kóborlásokra gondolni, mikor a hegyeket másszuk meg, erdőket járjuk be, vagy a szigetvilág gyönyörű helyszíneit próbáljuk kiismerni. Nem mindennapi élmény, az biztos. Ha pedig hozzávesszük, hogy töltőképernyőt szinte csak a mentett állások behozásakor (plusz az átvezetők alatt észrevétlenül) láthatunk, akkor azért az sokat elmond a technikai háttérről. The Witcher 3: Wild Hunt a jelenleg beszerezhető legjobb és legtartalmasabb RPG. Egyszerűen hihetetlen, mennyi élet és mennyi lehetőség van a játékban. A folyamatosan változó napszakok, a viharos éjszakák és napsütéses délutánok során tett séta alatt csak bámulunk és figyeljük a rendkívül változatos környezetet, a küldetések alatt pedig együtt izgulunk hősünkkel, már csak a kifejezetten korrekt kihívásnak köszönhetően is. A hátborzongatóan eltalált zenék és szinkronhangok, a remek dialógusok és az életszerű szereplők, a nagyszabású kalandok mellett leszögezhetjük, hogy a Witcher-trilógia harmadik és egyben befejező része új fejezet a szerepjátékok életében. Kötelező darab, amit mindenkinek ki kell próbálnia, aki érdeklődik a műfaj iránt. Egy olyan történet, egy olyan alkotás, amire még sokáig emlékezni fogunk. „A játék hazai, hivatalos kiadásai magyar feliratot is tartalmaznak, ami nagyszerűen sikerült – pláne ha figyelembe vesszük, milyen mennyiségű párbeszédet és leírást sikerült belepasszírozni a programba.” Pro: - Gyönyörű grafika - 16 ingyen DLC!!! - Brutális játékidő (nem 8 óra) és sok lehetőség - Jól összerakott küldetések - Többször újra játszható - …zenék és párbeszédek… a tartalom és lehetőségek… - fejlődés és a kraftolás Con: - Csak apró bugok - Geralt lova…

szódával elmegy

It's a very difficult game. In duels, the character is lame, often even with a simple opponent I can expect a quick death, and then a long restart time if there is no save. I don't understand why the game is so praised, there is still room for improvement. 4/10. Nagyon nehéz játék. A párharcoknál béna a karakter, sokszor még egy egyszerű ellenfélnél is gyors halál várhatóm, majd mentés hiányában hosszú újrakezdési idő. Nem értem miért van ennyire magasztalva a játék, még van hova fejlődni. 4/10.

"elteheted az acélfaszt, nem akarok ártani neked"

"Írd le, mit kedveltél vagy mit nem kedveltél a termékben." Kedveltem a játékot. Nem kedveltem, hogy kevés volt a succubus.